Mit is mondhatnék? Megmondtuk, hogy hogy lesz, és sikerült. Elhatároztuk, és teljesült. Kell ennél több? Véleményem szerint nem.

Már csak egy dolog hiányzik, mégpedig hogy nagyon-nagyon gratuláljak Krisztinek a második helyért, hisz rengeteget készült, dolgozott és izgult érte. És egy gyönyörü feleletet hallhatott tőle a vizsgabizottság és a hallgatóság, aminek sajnos én nem lehettem tagja, hisz még odakinn ácsorogtama folyosón a radiátorból áradó forróságban és még a fejem felett éreztem lebegni Damoklesz híres kardját, mert nem tudtam, mi várhat rám... Kicsit elkalandoztam, de a témához visszatérve, mindenki azt mondta hogy remek volt, és ennek így is kellett lennie, pláne egy frappáns lezárómondattal, a slusszpoénnal a végére!

Köszönöm, hogy eljöttél velem az írásbelire, hogy végigizgultad és tanultad velem a hetet a mai délutánra, és nem utolsó sorban köszönöm a két feszültségoldó Jagert, ami nálam ugyan mindkétszer orrvérzést eredményezett:)

Remélem, hogy tudod, nem örültem kevésbé Neked, mint Te nekem, de..... csak nem mutatom ki az érzéseimet olyan egyszerűen... De azért olyan büszke voltam és vagyok Rád!

Krisztina

Utólagos bejegyzés, ami majd értelmet nyer a következő cikk olvasása után:) Én is köszönöm a jelenlétet Zsuzsának, Istvánnak és Lillának, mert én egy ilyen szituációval egyedül nem birkózok meg. És természetes, hogy köszönet jár Szendrei tanárúrnak is, főleg a bólogatásért és  azért, amit utólag mondott róla.