a minap �pp te�t csin�ltam magamnak hajnalt�jt, mikor a b�gr�be m�lyedve eszembe jutott�l. a filter m�g a v�zben �zott, sejtelmes habr�teget k�pezve a forr� v�z felsz�n�n. ez a habr�teg, ez a k�l�n�s j�ttment megmagyar�zhatatlan okb�l mindig megjelenik, ak�rmikor �s ak�rhogy csin�lom is a te�t. biztos a filter teszi. pedig abban nincs hab, ami ki�zzon bel�le, abban csak apr�tott tealev�l van, meg egy kis E330, de azt manaps�g m�r fel sem kellene t�ntetni, oly egy�rtelm�. valahonnan m�gis el�ker�l. �s olyan egys�ges, olyan nyugodt, mint jobb napokon az otthoni mez� l�tv�nya, amire sz�vesen gondoln�k vissza �gy, mint a hely, ahol kisl�nykoromban annyit futk�roztam, �s kerget�ztem. de persze ez idillikus semmittev�s helyett �n otthon verekedtem az �cs�immel. finoman megr�ngatom a filter zsin�rj�t, hogy m�g jobban �tadja az �z�t az eddig teljesen egynem� �s b�gyadt v�znek, de ekkor a habr�teg megbomlik, �s oly szab�lyszer�en t�rik meg, mint a j�gt�k�r, ha t�l nagy s�ly nehezedik r�. �n nem akartam megt�rni, de m�shogy nem megy. m�sk�pp nem lehet m�g megmozd�tani sem a filtert. musz�j �sszet�rni, megbontani a harm�ni�t. de ha m�r �gy alakult, h�t kiveszem, csavargatom, csepegtetem, semmi nem veszhet k�rba. beleker�l a cukor, ami pillanatok alatt elolvad a forr�s�gban. �s akkor j�n a citrom. az a dr�ga, keresetlen, de m�gis olyan megnyugtat� habr�teg egyszer csak elt�nik, mintha sosem lett volna. pedig csak egy �jabb hozz�val�j�t, egy elengedhetetlen elem�t tettem hozz�. h�t meg�ltem a harm�ni�t? szomor� gondolat. b�r ha jobban megn�zem… most �gy, hab n�lk�l a te�m eg�sz �tl�that�, �s mintha kivil�gosodott volna. r�j�v�k, hogy az egyik hal�l�val sz�letik egy m�sik, ami tal�n ugyanolyan fontos, mint ami elm�lt. m�g egy p�r kavar�s a kan�llal, �s k�sz is a te�m. �s m�r ihatom is a habtemet�t, �s a vil�goss�g b�lcs�t.

l�tod? pont �gy m�k�dik az is, ami itt van bel�l, �s �gy h�vj�k sz�v. elt�rik, sok sok ezer, milli� darabra, csak mert megbolygatta egy keresetlen er�. majd hozz�t�ve egy kis keser�s�get, savany�s�got, elt�nik, soha vissza nem n�zve. elt�nt a sz�vem. ha keresn�m sem tal�ln�m t�bb�. de megtanultam, hogy a hal�lb�l mindig �j j� sz�letik. id�vel megtanulom nem b�nni, hogy a sz�vemet �sszet�rte, �s elt�ntette az a hatalmas valami, az a gigantikus r�hat�s, amit f�lek megnevezni, mert lehet, hogy fuldokolni kezden�k a hajnali te�mt�l.