kimosom a sz�m.
mindent kimosok bel�le, ami nem oda val�, nem oda tartoz�.
a nagy habt�meggel kik�p�m a m�rget, le�bl�tem v�zzel, hogy semmi ne maradjon a m�ltb�l, semmi, ami magamra eml�keztetne.
m�g a mosd�t is kimosom hamar, hogy a fogkr�mes b�nk�teg r� ne sz�radjon.
ut�na tiszta sz�jjal, frissen, mentolillat�an fogok a t�k�rbe mosolyogni, igen, mosolyogni.
(az nem k�rd�s, hogy a mosoly mennyire lesz �szinte)
kifert�tlen�tett sz�jjal fogok ezek ut�n sz�lni mindenkihez, csak azt mondom amit kell, nem t�bbet, tal�n kevesebbet se.
mindenki megr�k�ny�dik majd, hogy mi ez a v�ltoz�s, m�r mindenki �gy megszokta a f�jdalomt�l keserny�s szag� sz�jat.
de nincs t�bb rossz szag.
csakis higi�nia, mert figyelni kell a k�rnyezetre is.
az, hogy az �gy bennem marad�, el�t�rni nem hagyott kimondani-akar�s felem�szt bel�lr�l, az m�r senkit ne �rdekeljen.
legfeljebb �n foglalkozom azzal, hogy bel�lr�l kezdek el rohadni. mint az alma.
de k�v�lr�l legal�bb sz�p f�nyes maradok, �s piros, �s mosolyg�s. mindenki ilyen alm�ra v�gyik.
nevets�ges, mennyi embert �t tud verni egy bel�l rohadt alma.