mint a buborkok
Ash 2008.05.01. 13:44
az jutott eszembe, olyanok vagyunk, mi ketten, mint a szappan buborkok… hajlamosak azt hinni rnk, hogy tltszak vagyunk, pedig brmilyen szgbl akarnak rajtunk tltni, sosem fog sikerlni. a nap fnye megtrik rajtunk, gynyr, ezerszn szivrvnnyal meglepve a vilgot, amelyre mg taln mi magunk sem szmtottunk. hirtelen szletnk, s gy is mlunk el. elg egyetlen rossz mozdulat, egy apr kill tske, s mris eltntnk, mint aki sosem volt, millinyi kis bubork cseppecskvel ajndkozva meg azokat, akik megmaradtak utnunk.
s pont gy forrunk ssze, mint a buborkok. lassan, nagyon lassan kzeltnk egyms fel. s mikor mr kellen kzel rnk egymshoz, valamilyen rthetetlen szver, valamilyen mgneses vonzs kvetkeztben egymsba kapaszkodunk, s sszenvnk. s eggy vlunk. el tudod kpzelni azt a fantasztikus beteljeslst? azt a hihetetlen eufrit? n mg prblom felfogni, s a kpessgeim birtokban szavakba nteni ezt az rzst, de azt hiszem, erre nincsenek szavak, nincs r magyarzat, nincs r megfelel md, hogy ezt brmilyen formban is ki lehessen fejezni… s ha kt bubork sszekapcsoldott, mr nem lehet ket sztvlasztani, taln sosem. prbltad mr? ugye, hogy nem sikerlt?! legalbbis gy nem, hogy mindkett psgben maradt volna. ugye, hogy gy volt?!
vgyom erre. sztnbl, fjn, llektpzva vgyom r. ha nem tled, ht mstl. de gy rzem meg kell kapjam, mert klnben gy tnk el, mint egy magnyos kis szappanbubork, minek nem volt id egy trsat fjni az let hatalmas buborkfjjbl.
|