a sz�tt�rt gyerekkordarabok egym�sba csimpaszkodva hevernek a kuk�m alj�n. mik�zben gyilkoltam meg �ket, t�l sok igazs�g szaladt be a k�rm�m al�. most v�rzik. �s m�g a k�r�m is let�rt. de a m�sz�rl�s v�g�re megtanultam hogyan kell �gy �lni, hogy se nekem, se nekik ne f�jjon. azt�n csak h�tral�ptem, �s n�ztem az eredm�nyt. �res volt. pont mint a feln�tts�g. nem �ll�tom, hogy nem tetszett. csak m�s volt. a sz�nek elvesztek, a sokform�j�s�g, v�ltozatoss�g mind odalettek. helyett�k maradt a tiszta, sima, egynem� �vegt�bla. mostm�r ezzel kell egy�tt�ljek. de am�g van zene, am�g bennem tov�bb �l, addig teljesen mindegy, hogy a k�lvil�g mit l�t a t�meggyilkoss�gb�l. �n tudom, hogy meg kellett tennem. b�ntudat n�lk�l l�pek tov�bb. mert csak a k�rnyezet sz�m�ra �ltem meg �ket. minden egyes �v sz�tt�rdel�s�vel magamba z�rtam valamit. valamit abb�l, ami m�r csak bel�l lehetek sz�gyen�rzet n�lk�l.