h�nytam �jszaka. gondolatokat. csak �gy pattogtak ki a fejemb�l, mint az a bizonyos ath�n� is zeusz�b�l. de az �n foszl�nyaim nem voltak k�zel sem olyan er�sek, mint azok az el�rhetetlen istenek az ol�mposz felh�in cs�cs�lve. j�ttek, �s m�r mentek is tov�bb. rosszul voltam a folyamatt�l. mikor v�gre m�r �gy t�nt, hogy elfogytak, tudtam, hogy r� kell innom vizet, hogy azt�n azt is kih�nyjam, �s v�g�rv�nyesen j�l legyek. ittam. sokat. rengeteget. de m�r nem oly m�don j�tt ki bel�lem, mint az a soksz�z gondolat. a szemem valamely r�sz�b�l indult, �s az arcomon folyt v�gig. mikor kis�rtam magamb�l az �sszes magambaer�szakolt vizet, visszafek�dtem aludni. j�l voltam. kih�nytalak magamb�l.