saj�t magammal szembes�l�k. mindig, minden pillanatban, mikor m�sokkal egy�tt vagyok. mindig r�j�v�k arra ki vagyok, vagy ink�bb arra, ki nem vagyok, �s ki nem leszek �s lehetek soha. nem egyszer�en mutatj�k nekem a t�kr�t, hanem lend�lettel a pof�mba v�gj�k. mik�zben saj�t magukr�l besz�lnek. �gy az arcom olyan szil�nkosra t�rik, mint maga a t�k�r. �s csak az marad s�rtetlen, aki hozz�mv�gta saj�t magamat.