hős vagyok!-kiáltott fel. és ő elhitte neki. helyeselt.
egy szó küszködött a nyelve hegyén. kapaszkodott, markolta a síkos terepet, minden erejét beleadva csimpaszkodott ott. semmiképp sem akart kiesni (zuhanni) a szájból, mert tudta, hogy akkor egyedül érne földet a padlón, mert nincs egy vele szemben álló másik hős, nyelve hegyén egy másik küzdő szavacskával. tudta, hogy ha leesne, leginkább nem a méteres zuhanás ölné meg, hanem az, hogy nem lenne senki, aki segítene rajta, egyedül, meztelenül érne véget a hőse lábai előtt. így aztán a gazda, aki mindenért, minden padlóra hullott szóért felelős, megfogta azt az egyet, és visszatuszkolta a nyelv alá. olyan mélyre, hogy csak egy csók nyelvjátéka folyamán tudjon újra előbújni. de kicsit átöltözve, a múlt idő kora alatt.
valószínű, rossz szóra gondolsz. de pont ettől válok én hőssé.