t�k�r el�tt �llva, m�r �r�k �ta csinos�totta mag�t. azt akarta hogy a maszkja t�k�letes legyen, ne is ismerj�k fel. hiszen az �larcos b�lnak ez a l�nyege. �gy vetk�zni le a g�tl�sokat, hogy fel�lt�z�nk olyan ruh�ba, ami egy�ltal�n nem mi vagyunk. sz�p �s t�k�letes akart lenni. mert tudta, hogy a fi� is ott lesz. neki akart sz�p lenni. h�tral�pve �gy �rezte, ez az � napja. mindent megtett �rte, hogy az legyen.
a b�lba �rve megl�tta �t, sz�les mosolyra h�zta a sz�j�t. megpr�b�lt minden t�le telhet�t megtenni, hogy a fi� sz�pnek, k�l�nlegesnek, p�ratlannak �t�lje �t.
azt�n csal�dnia kellett. mert a fi� eg�sz este r� sem n�zett, hozz� sem sz�lt. minden eddigi terve �sszeomlott. v�gig ott �lt benne a rem�ny, hogy h�tha, na majd most, megsz�l�tja. de nem. a fi� teljesen m�ssal volt elfoglalva, a l�nyr�l tudom�st sem vett. pedig � mondta neki, hogy menjenek egy�tt a b�lba, � volt az, aki javasolta az eg�sz �larcosb�lt. �s most m�gis � volt az, aki tot�lisan figyelmen k�v�l hagyta a l�nyt.
a l�ny pedig mikorra az �sszes rem�nye elveszett, kirohant, �s s�rva futott ki a leveg�re.
mi�rt? mi�rt?-hajtogatta mag�ban. pedig � olyan gy�ny�r� volt, szinte m�r felismerhetetlen�l �nmag�n k�v�lien sz�p. eg�sz este erre k�sz�lt, boldog volt, m�r csak a gondolatt�l is, hogy igen, egy�tt lehet vele, �s megmutathatja a fi�nak, hogy � �gy is ki tud n�zni. nem �rtette, fel nem tudta fogni, hogy vajon mi t�rt�nhetett a fi�val.
azt�n a sok s�r�s ut�n egy �j �rz�s ker�lt el�. a nemt�r�d�ms�g. v�g�lis ki � neki? � is csak egy fi� a sok k�z�l, aki megtetszett neki. h�t nem fog tov�bb keseregni rajta, mert nincs �rtelme. majd lesz m�s. vagy ha nem, h�t �gy is j�. de akkor sem fog felem�szt�dni a m�sik �ltal okozott keser�s�gben.

�gy azt�n nem is n�zet vissza a fi�ra, aki �pp akkor akart neki odak�sz�nni. m�r nem �rdekelte. m�r t�ll�pett rajta.