mindketten �ltek, egym�ssal szemben.
-k�r, hogy nem l�tlak.-mondta az egyik
-igen, k�r. sajnos m�g seg�teni sem tudok, hogy elmondjam, hogy n�zek ki, mert �n magam sem tudom.
-h�t ez igaz�n szomor�.
-nem az. gondolj csak bele. mennyivel jobb �gy nek�nk, hogy nem tudjuk, mi van k�r�l�tt�nk. tudod, hallok dolgokat. hogy az emberek besz�lnek. azt besz�lik, sz�rny� az a vil�g, melyben �lnek. sz�mtalan p�ld�t sorolnak fel, mi�rt.
-azt hiszem, �n nem �rtem �ket. h�t nem a saj�t maguk �ltal alak�tott vil�gban �lnek? nem �k csin�lj�k mindazt, ami�rt k�s�bb sir�nkoznak?
-jajj ne mondd ezt! minket is �k csin�ltak!
-de minket nem b�ntak meg. vagy igen?
-�n hiszek benn�k. hogy minket szeretnek.
-tal�n na�vak vagyunk.
-tal�n. de �n b�zok.
ahogy kimondta, egy hatalmasra n�tt k�z megfogta mindkett�j�ket, �s eggy� gy�rta �ket. miel�tt m�g nagy �vvel rep�lve a kuk�ban k�t�ttek volna ki, m�g hallott�k a hangot, az utols�t, ami eljutott a f�l�kig:
-ezt is elbasztam…
az eggy� v�lt, de kor�bban m�g k�t kis arctalan gyurmafigura mag�nyosan hevert a semmi k�zep�n. ha lett volna szem�k, most mindketten s�rtak volna.