a dob�kock�t nagy lend�lettel v�gom be a sarokba, hogy mutasson m�r valamit. hogy v�gre olvasni tudjak a p�tty�kb�l, amik eddig csak p�tty�k voltak, �res, fekete, semmitmond� fest�kfoltok. most l�tni akarom, mit rejt. mi rajzol�dik ki, melyik �l�re esik, hogyan fordul, h�nyat mutat. feket�t, �s feh�ret. de �g�rem, �n t�bbet fogok l�tni benne. sz�neket, pirosat, lil�t, �de s�rg�t, meg z�ldet, persze, meg mint az �g sz�ne, a k�k. mindent, amit csak szeretn�l. l�tod milyen ez a j�t�k? �jak a j�t�kszab�lyok. �n is csak kezdem �ket felfedezni. persze, mint mindig, veszteni kell, musz�j, f�jdalmat okozni, mik�zben nyersz. a m�sik elt�rik, megt�rik. valaki vesz�t. de k�r lenne kihagyni a j�t�kot, csak mert v�ge lesz egyszer. kisgyerekk�nt is szerett�l j�tszani, ugye? akkor nem zavart, hogy lehet, valaki elveszti a j�t�kot. most meg itt vagyok, a partnered, a j�tsz�t�rsad, �s arra k�rlek, �lvezd a j�t�kot, �s �gy, mint r�g, ne gondolj azzal, hogy valakinek vesz�tenie kell. �lvezd ami most van. �s ne f�lj boldog lenni, mert �n az akarok lenni. veled. melletted. neked.