valami nagyon mély, és értelmezhetetlen, sűrű köddel átölelt, homályosra font léleKzetvétel, ami felszakad belőlem, és nézi, hogy hova tűnt az a világ, amit oly nagy munkával építettem. buborékok szállnak a levegőben, esdekelve várják a holnap ígéretét, a tegnap csodáját, a ma mámorát. benne vagy minden buborékban, minden mozdulatban, minden elvetett, kósza feljajdulásban. érzed te is? valami megszállt. ki kellene űzni, mint a rossz szellemeket, pedig tudom, ez jó. de nem hagyhatom, hogy eluralkodjon rajtam, semminek nem szabad uralkodni a saját elmém és ítélőképességem fölött. szűnj meg létezni, pukkadjon ki az összes buborék. legyünk végre boldogok. vagy így, vagy úgy. döntéskényszer. elnapolom a helyzetet. most jó így.