azt mondtad a hajnal nem v�ltozik. a nap mindig felkel, �s te minden napfelkelt�vel mellettem leszel. azt mondtad, megt�rhetetlen. azt �g�rted �r�k!-patakokban folytak a k�nnyei.
hazudtam.
h�t akkor ennyi? ennyi az a sok egy�tt�lt�tt �r�kk�val�s�g, ami a vil�got jelenti nekem? nem hagyhatsz el �gy, nem hagyhatod, hogy elvesszek!-a f�ld�n t�rdelt, �s megal�zkodva fogta a f�rfi l�bait.
te volt�l az egyetlen tiszta dolog az �letemben. de nem kell t�bbet.-mondta kegyetlen�l
de mi�rt?
mert az �n �letem nem lehet egys�k�. nem kell, hogy meg�rtsd, hiszen �gysem tudn�d. az �n �letem nem a te �leted. tal�n erre te is r�j�ssz majd id�vel
de �n nem akarom, hogy ne legyen k�z�nk egym�shoz t�bbet. �n szeretlek, nem �rted?
�n is szeretlek.-igazat mondott
akkor mi�rt akarsz elmenni? mi�rt akarsz egyed�l hagyni az �ress�ggel?
mert ez az �letem-hirtelen haraggal pofon v�gta. ideges�tette a n� l�tv�nya, undorodott t�le, ahogy s�rt, ahogy k�ny�rg�tt, ahogy a l�b�hoz �rt, ahogy pr�b�lta visszatartani a saj�t mivolt�t�l.
eddig az �leted velem volt.-esdekl�en n�zett r�. semmi nem sz�m�tott m�r neki. vissza akarta kapni a f�rfit, hogy minden olyan legyen, mint annak el�tte.
eddig. m�r nem. sajn�lom.-t�nyleg sajn�lta. nagyon sz�p id�ket t�lt�ttek egy�tt, maga volt a m�mor. de nem b�rt tov�bb hazudni mag�nak. neki nem ez kell.
de…-nem tudott mit mondani. csak zokogott, �s n�zte, ahogy a f�rfi ell�p t�le. t�volodik, a git�rj�t a nyak�ba veszi, �s fell�p a sz�npadra.