Némely hajnalokon harmat cseppen a fákról a tó vizére. A karikák összeérnek, terjednek, majd elsimulnak, s mozdulatlan lesz a tükör újra.

Ahogy a folyó szélesíti puha kőzetű medrét, úgy mélyül, formálódik az ember is a kapcsolatok révén. Aztán, kinél mikor - ez a talajtól függ leginkább-, a víz eléri a legszilárdabb kőzetet, s innentől kezdve nagyon nehezen, hosszú idő kemény munkájával változtathatja csak meg a kialakult utat...