Egyedül ücsörgött a szobájában, a csöndet figyelte. Várt: most! Talán most... megtörik a mozdulatlanság, bekövetkezik, amire napok óta várt. Nem. Csak az árnyak tekeregtek furcsán körülötte 

A lány kezébe vette Gitárát, játszani kezdett. Nem figyelte, milyen húrokat fog le. Most a hangszer irányított: mesélt neki egy Férfiről, aki őt egyszer pengette. Elpanaszolta, mennyire hiányzik neki... felhangolta, hogy tisztábban szóljon; tudta, hogyan érintse. Egész regényeket mesélhetnének együtt, érezte. Összefonódtak a zene mágiájában, s ebben a furcsa anyagban ismerni vélte a Férfit. Akarta Őt...

... a Férfi abbahagyta a játékot, eltette őt, s a napok hangtalanul peregtek tova...

... a lánynak eszébe jutott az a szombat éjjel. Hagyta, hadd folyjon könnye a Gitárra... így vígasztalta Őt