Egyszer a Kedves mellett álmodtam, s álmomban megtaláltam, akiről álmodtam... aztán fölébredtem a Kedves mellett álmomban, s mielőtt rájöttem, hogy álmodtam, felkeltett a vekker a berregő kánonnal. E kettős álom szertefoszlott, egyedül feküdtem az ágyamban. (sok álom, kevés értelem -én értelek-, de jó nekem! elleszek én magammal... majd "meglepem magam magam".)

Bár olyan egyszerű lennék, mint egy csésze tea, amit ha felkavarnak, pillanatok alatt újra mozdulatlan lesz. Jó neki. Tudatlan, emléktelen. Nem haragszik a kanálra, se az örvényre, amit a kanál okozott benne. Hát még az emberre, aki a kanalat fogta! Egy csésze tea lennék most. Valaki igyon meg. Finom vagyok, édes. Bár még kissé örvénylek.