Bezárom

Királylányt játszom, s bezárom legszebb kincsem egy ládába. A kulcsot a tenger fenekébe vetem egy hajóról, így a ládikót csak a legügyesebb mágus tudja majd kinyitni. Nem használ varázslatot, hogy kulcs nélkül tárja fel a ládát...  Legyőzi a legnagyobb vihart is, a kavargó örvényeket, és még ki tudja, hány veszélyt! S addig kutat majd a tenger mélyén, míg rá nem lel a kulcsra. Akkor visszatér hajójára, s én a parton, a sziklák közt fogom várni őt a tudattal: ez a Mágus a kincset, melyet kap, meg tudja becsülni. Nem fogja összetörni. S íme, előttem áll, a kulcsot a zárba helyezi, elfordítja, s a láda...

...már nem nyílik ki. A kulcs elporladt a zárban...

hullámzik a lelkem, hogy feledjem, mire rá sem leltem?