folyik minden.

a kezeim között minden, ami folyhat. bármire lehet asszociálni.

kék az ég, akkor is, ha valami szürkére színezi, megfogom a napot, és közelebb húzom, mert nem hagyom, nincs mi hagyja, hogy szomorú legyek. az esték nehezebbek, mikor a nap messzebb van, semmint hogy a kezembe vehetném.

fergeteg, mint egy bál, elérhetetlenség most az élet, folyamatos pörgés, nincs megállás, nincsenek hosszas eszmefuttatások, csak pillanatnyi bevillanó gondolatok. és jó így. lebegek a semmiben, mert megfoghatatlan ez az egész.

csodákat élek meg nap mint nap, miközben minden nappal kicsit meghalok, lelkileg, testileg.

az élet folyása most a kezeim között pihen. ha hagynám, kiszökne. de most túl jó a súlytalanság. az értelmetlenség. a bűn.

lassan sárgulnak meg a régi fényképek.