bennem vagy. a bőröm alá égetted az illatod. érzed az égett hús émelyítő szagát? érzed, ahogy keveredik a parfümödével? kurvára fáj. de ki tudja megmondani melyik fájdalom éltet, és melyik öl meg?! ha nekem kéne döntenem, azt mondanám, ez az élet.talán azt is, hálás vagyok.

mindenhova magammal cipellek, súlyként nehezedsz a különböző testrészeimre, de nem bánom. legyintek egyet, és megfeszítem az izmaimat.

nem akartam, én nem kértem, hogy ez így legyen. akarhatnám máshogy. takargathatnám az illategyveleget a saját parfümöm szagával. de értelmetlen lenne. tudom, úgy is, mindig itt lennél, velem, bennem, a bőröm alá égve, alattomosan kúszva, mint a kígyó, figyelmeztetve, nincs hatalmam már saját magam felett. teszem a dolgom. és az álmosító illattól kísér(t)ve csendben belefulladok az érzelmekbe.