a vil�g sz�nekkel van kik�vezve k�r�l�ttem. minden csupa t�zpiros, �s babak�k. napraforg�s�rga, m�lylila meg f�z�ld. nyugodt a k�rny�k, csak a sz�l f�j egy dallamot fel�m. egy gondolatot k�zenfogott, h�zza, vonszolja maga ut�n. azt mondja, suttogja a f�lemhez hajolva, hi�nyzol. mintha beleord�totta volna a csend harm�ni�j�ba. minden megbomlik, az �n elm�m is bel�l, mert elkezdenek elt�nni a sz�nek. ami eddig �l�nken vir�tott, h�rdette mag�t most sz�rk�v� v�lik, kil�p a vil�gb�l. hirtelen a f�lem is z�gni kezd, nem hallok semmit, sik�tok, nem hallom, mi t�rt�nik? hova lettek a sz�neim? hova lett az �let mell�lem? elment�l, �s egyed�l vagyok, �s a mag�ny mag�val hozta egysz�n�, semmilyen takar�j�t, amivel most betakargat, hogy ne �rezzek semmit, semmit az �g egyadta vil�gon.