álmatlan dal
Ash 2008.11.15. 01:00
képzelet. más. szerelem. || 11.09.
sokat vizualizáltam. évekig éltem egy mesében, amit dokumentáltam. több száz oldal született. megírtam a vágyaimat, akaratomat, kételyeimet, mindent beletettem azokba az oldalakba. mind megvan. most ugyan egy másik kontinensen, a címzettnél van az összes levél. a kezében tartja az akkori, mesebeli életemet. leképeztem, milyen lesz, ha szerelmes leszek, ha lesz valaki, aki viszont szeret. mindent úgy, hogy azt nem tudtam, honnan fakad az érzés, honnan tudom, hogy mit kell írnom. hiszen semmit sem tapasztaltam még meg akkor ezekből. de tudtam, valahonnan tudtam. megálmodtam a sajátomat, aki csak az enyém, és én is csak az övé vagyok. vannak eltérések. és soha nem gondoltam volna, hogy az életben ez ennyire életszerű. hajnalig fennmaradós, mert rágondolós. sírós, mert hiányzós. gyomorgörcsös, mert izgalmas. szájbeharapós, mert kívánós. fejfájós, mert néha nem közös nevezős. mosolygós, mert mindent szépnek látós. falhozszorítós, mert akarós. veszekedős, mert összekülönbözős. lassú, mert gyönyörű. gyönyörű, mert lassú. szótlan, mert fölösleges. beszédes, mert szükséges. ösztönös, mert emberi. csodákat teremtős, mert csodákat látós. csodákat látós, mert érzékeny. érzékeny, mert törékeny. törékeny, mert múlandó. múlandó, mert élet.
mondanék én okosakat. megénekelném az élet minden csodáját. valószínű, meg is fogom. később. nem nyugszom, míg kiejezésmódot nem találok a szépnek. így vagy úgy. de ma még gyorsan belesüppedek a boldogságot árasztó, finom illatú párnáim közé. belesüppedek az álomvilágomba. melynek ma már tárgya is van. az álmaim megvalósultak. átalakítva, kicsit máshogy, életszagúbban, de itt vannak a kezeim között. és semmi, semmi nem veheti őket ki onnan. az álmaim az enyémek. boldogabb nehezen lehetnék.
|