Daneel Caleon

Daneel vagyok, fejvad�sz. Daneel, a velencei Caleon-csal�db�l.

A f�ld�n t�rdelek, velencei vill�nk dolgoz�szob�j�ban. A f�ld�n t�rdelek, farmeremet pirosra festi ap�m, Domenico Caleon v�re. Fej�t az �lemben tartom, homlok�t, haj�t simogatom. V�r��rt cser�be k�nnycseppeket adok: szeg�nyes aj�nd�k, de t�bbre pillanatnyilag nem telik. A bossz� v�rhat; a gy�sz �r�it nem szabad megkurt�tani.

Ap�m �ngyilkos lett.

***

A Caleon-h�z �si, b�szke, megt�rhetetlen. Csal�df�nkat a Krisztus ut�ni �t�dik sz�zadig vezetj�k vissza, az els� Caleonig, akir�l nevemet kaptam. Daneel Caleon a r�gi iratok szerint Aquilei�ban t�nt fel el�sz�r, �ppen akkor, amikor a v�rengz� barb�r, Attila a v�rost ostromolta. Noha Daneel nem besz�lte a helyiek nyelv�t, seg�ts�g�vel a v�ros majdnem kitartott. A hunok azonban gy�zelmet arattak, s a v�d�k a k�zeli lag�n�kba menek�ltek, ahol akkorra m�r kisebb-nagyobb kol�ni�k l�tes�ltek. Daneel hamar megismert egy helyb�li l�nyt, akit el is vett, s k�t fiuk sz�letett. A gyermekek ugyanazt a szakm�t tanult�k, amit apjuk gyakorolt: b�rgyilkosok, p�nz�rt megv�s�rolhat� fejvad�szok lettek. Az�ta is minden f�rfi �s n�, aki a Caleon-h�zba sz�letik, ezt az utat v�lasztja. M�s lehet�s�ge nincs is.

Csal�dunk m�sf�l �vezredes fenn�ll�sa alatt sz�mtalanszor ker�lt hatalmi poz�ci�ba, r�sze volt a Velencei K�zt�rsas�g felvir�gz�s�ban, �s �t�lt hatalmas buk�sokat is. M�gis, soha egyetlen el�d�m sem vetett v�get �nkez�vel �let�nek - eg�szen ap�mig.

Domenico hagyott b�cs�levelet. R�szletesen le�rta, hogyan jutott el d�nt�s�ig, melyet nem az �r�let, vagy a k�ts�gbees�s, hanem a becs�let k�vetelt ki. A Caleonok soha, egyetlen alkalommal sem szegt�k meg adott szavukat, ink�bb meghaltak, semhogy b�rmif�le megb�z�s bev�gezetlen�l maradjon, s a lev�l l�nyeg�ben arr�l sz�lt, hogy ap�m �gy d�nt�tt, nem teljes�ti feladat�t. �let�vel megv�ltotta az�t, akinek hal�l�ra felb�relt�k.

A lev�l mellett egy rajzot tal�ltam, egy fiatal, gy�ny�r� l�ny portr�j�t. A lap h�tulj�ra valaki k�t sz�t �rt: Mekare Corvinus.

***

Daneel vagyok, fejvad�sz. Daneel, a velencei Caleon-csal�db�l.

A rep�l�g�p, amelyen �l�k, hamarosan f�ldet �r a p�rizsi Charles de Gaulle nemzetk�zi rep�l�t�ren. Az ablakon kereszt�l b�mulom a felh�ket, az eget. Azon t�n�d�m, el�fordult-e hasonl� eset h�zunk t�rt�nelm�ben, megtette-e b�rki azt, amit �n sz�nd�kozom. V�g�l arra a k�vetkeztet�sre jutok, hogy nem. Megkerestem �s meg is tal�ltam ap�m utols� c�lpontj�t, s ha minden a terveim szerint alakul, n�h�ny �ra m�lva szemt�l szemben �llhatok vele.

Fel�llok, kimegyek a mosd�ba. Itt senki nem l�t, kicsit kiny�jt�ztathatom a tagjaimat. Ut�lom az utaz�st, a bez�rts�got, a k�nyelmet. Az apr� helyis�gben v�gzek n�h�ny laz�t� gyakorlatot, n�h�nyszor a fejem f�l� r�gok, teny�r�llel sorozom a csap f�l�tti t�kr�t. A mozg�s megnyugtat; de hamarosan visszamegyek a helyemre, hogy elmarad�som ne keltsen felt�n�st.

***

Bejutni a vill�ba - semmis�g. Kicselezni az �r�ket - nem gond. Elker�lni a biztons�gi kamer�kat �s mozg�s�rz�kel�ket - ha ez probl�m�t okozna, m�r r�gen nem �ln�k. Hamarosan m�r az �p�let emelet�n osonok, a l�ny szob�j�t keresem. Amikor el�rem az ajtaj�t, �vatosan nyitok be...

A t�mad�sa teljesen v�ratlanul �r. N�gy�ves korom �ta k�peznek a leghal�losabb harci technik�k elsaj�t�t�s�ra, de amit m�vel, felfoghatatlan a sz�momra. Hihetetlen�l gyors, lehetetlen�l er�s. �gy tesz mozg�sk�ptelenn�, hogy a r�vid csata v�g�re m�g csak gyorsabban sem l�legzik.

A f�ld�n fekszem, hason, a karjaim h�tracsavarva, t�mad�m t�rde a gerincemet nyomja, s egy - m�s k�r�lm�nyek k�z�tt feltehet�en kellemes - n�i hang d�h�sen ezt sziszegi:

- Nem tudtad, hogy kopogtat�s n�lk�l bet�rni egy fiatal l�ny szob�j�ba meglehet�s illetlens�gre vall?

***

Daneel vagyok, fejvad�sz. Daneel, a velencei Caleon-csal�db�l.

A l�ny - Mekare - szob�j�ban �l�k. �r�kig besz�ltem, elmes�ltem mindent, amit csal�domr�l tudok, �s r�szletezem, amit ap�m utols� megb�z�s�val kapcsolatban siker�lt kider�tenem.

- Ap�m �rted halt - mondom. - Ez�rt �gy d�nt�ttem, felaj�nlom neked a szolg�lataimat. A fenyeget�s tov�bbra is fenn�ll. Valaki a hal�lodat akarja. Ha el�ri c�lj�t, Domenico hi�ba halt meg.

- Meg tudom v�deni magam - sz�l Mekare h�v�sen.

- Nem k�tlem - b�lintok. - De az�rt l�sd be, messzire jutottam. Ha be lettem volna dr�tozva, az eg�sz h�zat a leveg�be r�p�thettem volna, veled egy�tt.

- Nem vagyok vesz�lyben - r�zza a fej�t. Bosszant a magabiztoss�ga.

- Nem l�tod tiszt�n a helyzetedet - mondom.

- Azt hiszem, ez r�d fokozottan igaz - elmosolyodik, nem �r�mtelien, hanem v�gtelen�l cinikusan. Most rajtam a fejr�z�s sora.

- Ap�m nev�re esk�dtem, hogy vigy�zni fogok r�d - mondom. - Ha arra k�rsz, hogy szegjem meg ezt a fogadalmat, ap�m sors�ra �t�lsz, �s akkor mindkett�nk hal�la �rtelmetlen volt.

Hossz� ideig hallgatunk. Mekare fel-al� s�t�l a szob�ban, d�h�ben elv�r�s�dik, a p�r ki�l felt�n�en s�padt b�r�re. Amikor v�g�l r�m n�z, tekintete komoly... �s megh�kkent�en m�ly, szinte ig�z�en kortalan.

Besz�lni kezd, lassan, vontatottan. Egyszer sem szak�tom f�lbe. Amit �ll�t, elmegy�gyint�zetbe val�, m�gis t�k�letesen meggy�z. Amikor elhallgat, k�rd�seket teszek fel. Mindre v�laszol. Most �n mondok valamit, alig tudom kipr�selni a szavakat. Tiltakozik, h�borog. Megism�tlem, amit mondtam. Arr�l sz� sem lehet, feleli. Nincs r� m�d? - k�rdezem, eg�sz testem egyetlen roppant, k�ny�rg� k�rd�jel. Tal�n ez gy�zi meg.

- De van - mondja. - A S�t�t Aj�nd�k...

***

A szoba, amelybe bevezet, apr�, k�r alak�, �tl�ja tal�n h�rom �s f�l m�ter. A falakon h�rom�g�, aranyozott gyertyatart�k, melyekbe v�kony gyerty�kat �ll�tottak. A kan�cok �gnek, s m�s f�nyforr�s nem l�v�n �rny�kunk sejtelmesen t�ncol m�g�tt�nk, k�r�l�tt�nk.

K�z�pre �ll�t, szem�ben a bossz�s�g keveredik a meg�rt�ssel.

- Nem tudod, mit k�rsz - suttogja. - Egyszer�en meg kellene �ln�m t�ged.

- M�gsem teszed - felelem.

- �r�lt vagy - ism�tli. V�laszul felszegem az �llam, kih�v�an szabadd� t�ve nyakam bal oldal�t.

N�ma csend t�mad, melyet v�g�l � t�r meg:

- Rendben. K�szen �llsz r�, hogy elfogadd a S�t�t Aj�nd�kot?

- Testem �s lelkem a ti�d.

- A testedet hamarosan visszakapod. De ami a lelkedet illeti...

Nem kell folytatnia, nem kell kimondania, hogy a lelked meghal. Domenico Caleonra gondolok, az ap�mra, ahogyan a velencei vill�ban r�tal�ltam. Lehunyom a szemem �s az ap�mra gondolok, a becs�letre, a szenved�lyre �s a szenved�sre, arra, hogy csak egyetlen m�don tehetem �rtelmess� ezt az �ldozatot. Azt�n hirtelen az elm�mben els�pri ezeket a k�peket a v�mp�r-hercegn� arca, mosolya, tekintete. Felfogom egy pillanatra, mit �rezhetett aty�m.

Mekare megfogja a v�llamat, t�rdre k�nyszer�t. Meleg, h�sos ajk�t a nyakamnak nyomja, hegyes fogait b�r�mbe m�lyeszti. A harap�s f�j, de rosszabbra sz�m�tottam. A v�r forr�n, l�ktetve t�vozik bel�lem, �n pedig n�vekv� f�lelemmel, m�gis egyfajta b�dult boldogs�ggal hallgatom a v�mp�r sz�rcs�l�s�t, ahogyan v�remet kortyolja. A tagjaim eler�tlenednek, de a l�ny er�sen tart. A tudatom pisl�kolni kezd, mint gyertya l�ngja a sz�lben. Egyszerre �rzek retteg�st �s gy�ny�rt, k�ts�get �s m�ly bizonyoss�got. A m�l� m�sodperc belefagy az id�be. L�t�som elhom�lyosul, hull�mzik velem a szoba. Gyenge ny�sz�rg�st hallok valahonn�t, id�be telik, am�g felfogom, hogy �n adom ki magamb�l a k�l�n�s hangot. A sz�vem t�r�tt sz�rny� mad�rk�nt verg�dik bord�im m�g�tt, sz�mban f�mes-s�s �zt �rzek. Nem csoda, elharaptam a nyelvem...

A f�jdalom egyre nagyobb, a k�n m�r szinte elviselhetetlen, az im�nt �rzett boldogs�gnak nyoma sincs. Kitartok m�g, de arra gondolok, ha hamarosan nem lesz v�ge ennek, meg�r�l�k. Kifejezetten v�gyom m�r a hal�lt, beismerem a v�gs� veres�get, al�zatom hi�ny�t. Nem vagyok er�s; t�vedtem.

- �llj fel, Daneel! - er�s, parancsol�shoz szokott hangja meglep�en gyeng�d. Megpr�b�lok engedelmeskedni, de k�ptelen vagyok r�. M�gis talpra �ll�t, bal kez�vel �tkarolva, hogy �jra le ne roskadjak. Most � k�n�lja fel a nyak�t, jobb keze egyik k�rm�vel hossz� v�g�st ejtve rajta. A sebb�l lust�n sziv�rog s�r�, m�lyv�r�s v�re.

- Igy�l - s�gja. Belemarkol a hajamba �s r�nyomja arcomat a sebre. Fuldoklom, v�re az ajkamra csorog. �nk�ntelen�l nyalom le.

- Igy�l, Caleon.

Sz�m megtelik az �r�k �let �tkozott ital�val, megfesti fogaimat. �ze �desk�s, de �mely�t�, h�nyingert kelt�. �klendezn�k, de nem vagyok r� k�pes. Nagyot nyelek, lenyelem Mekare aj�nd�k�t.

- Igy�l, Daneel Caleon!

Fogaimmal belet�pek a nyak�ba, moh�n sz�vom a v�rt, mely v�gre patakokban �mlik a sz�rny� sebb�l. Mikor m�r �gy t�nik, t�bb� abba sem tudn�m hagyni, eltol mag�t�l.

 - El�g. Most hagylak pihenni - mondja. - De szeretn�m, ha tudn�d, �rt�kelem, hogy ekkora �ldozatot v�llalt�l �rtem.

- Az ap�m�rt - suttogom. Elmosolyodik.

- Nem hiszem, hogy kiz�r�lag ��rte tetted volna. Senki nem v�laszt ilyen sorsot becs�letb�l.

Erre nem tudok mit mondani. Mekare a karjaiba kap - olyan k�nnyed�n, mintha csak egy kisfi� lenn�k - �s mik�zben kivisz a szob�b�l, a vil�g, melyet olyan j�l ismerek, lassan al�mer�l elm�mben, hogy �tvegye hely�t a j�t�kony s�t�ts�g...

***

Daneel vagyok, fejvad�sz. Daneel, a velencei Caleon-csal�db�l. Daneel, Mekare Corvinus Oltalmaz�ja.

2009. febru�r 05. Daneel Caleon