Daneel felemelkedése

Angelus zaklatottan nézett körül, támadóját kereste. A magas, szürke kőtömbök között úgy érezte magát, mint aki egy őrült kertész sövénylabirintusába tévedt. Tekintete a feliratra vándorolt:

JONATHAN SMITH

1962 – 1997

ISTEN NYUGOSZTALJA!

De hát nem nyugosztalta, épp ez volt a dühös vámpír problémája. Zűrös volt az élet itt, a Pokol Szájánál.

Fiatal, szőke nő lépett a férfi mellé.

- Angel…. – kezdte, de tovább nem jutott, mert társa közbevágott:

- Vigyázz!

A lány ösztönösen a földre vetette magát. Az a valami, ami egykor Jonathan Smith volt, eltorzult arccal, vicsorogva állt mögötte. Angelus azonnal rárontott, először köríves rúgással próbálkozva, majd bevetve aikido- és kung-fu tudását is. Fölénye másodperceken belül egyértelművé vált, s egy ügyes testcselt követően alkalma nyílt előrántani a mindig magánál tartott hosszú, hegyes fakarót. Ezt döfte ellenfele mellkasába, s az szörnyű sikolyt hallatva azonnal porrá és köddé vált.

Katt!

- Hogy az a napégette, szúrágta odvas fa dőlne rád! – ordította Daneel Caleon és felállt a kényelmes bőrfotelből, hogy közelebbről megnézze az elfeketedett képernyőjű plazmatévét. Útközben beleakadt a lába a vastag perzsaszőnyegbe, s miközben egyensúlyát kereste, sípcsontját tiszta erőből vágta oda az előtt álló dohányzóasztalka széléhez. Másodpercekig némán, elkeseredett képpel ugrándozott.

Kijózanítóan hűvös női hang hallatszott.

- Befejezted? – érdeklődött Mekare Corvinus és a fotelba dobta a távirányítót.  – Attól még, hogy alig néhány napja vagy vámpír, bizonyos szabályokat be kell tartanod, míg a kastélyomban vagy. Ha megszeged őket, repülsz a Loire-ba, hátha az magadhoz térít.

- Szabályok? – kérdezte a férfi és felvonta a szemöldökét. Amúgy is jóképű arca ettől ártatlan, gyermeki bájt sugárzott.

„Hihetetlen, mennyire pimasz... de még inkább megdöbbentő, hogy még csak nincs is tudatában ennek...” - gondolta Mekare.

- Az én házamban senki nem végezhet magával – mondta hangosan, s felszegte az állát. Most kissé elmosolyodott. Daneel savanykás fintorral nyugtázta a viccet. Mekare a tévére mutatott.

- Ez meg mi?

- Buffy, a vámpírok réme – mondta Daneel alig hallhatóan. A lány hangosat sóhajtott.

- Tanulni küldtelek ide, nem szórakozni.

Az asztalkához lépett, melyen szépen sorba rakosgatva DVD-k, könyvek és újságok hevertek. Olvasni kezdte a címeket:

- Buffy, negyedik évad… Dracula… Borzalmak városa… Nosferatu… Pókember és Mephisto… Dr Jekyll és Mr Hide… Elárulnád, mi a csodát művelsz?!

- Csak igyekszem felkészülni – csitította a férfi, de a következő mondta olaj volt a tűzre: - Tényleg megsemmisülünk, ha karót döfnek a szívünkbe?

- Ezek fognak mindjárt megsemmisülni – mutatott a holmikra az asztal tetején, de Daneel ekkorra már elveszítette érdeklődését, és az arcát nézegette, tapogatta egy tükörbe bámulva.

- A Buffyban minden vámpír annyira ronda – közölte feldúlt hangon.

- Nem öllek meg – suttogta Mekare – ha elárulod, kitől kaptad ezt a sok szemetet.

- Avraam adta – felelte a férfi közönyösen.

- Szóval Avraam…?

- Igen.

- Avraam adta…

- Igen.

A lány érthetetlen hangot adott ki, amit Daneel jobb híján „bahh”-nak fordított.

-  Most menj ki – mondta a férfinak, de amikor az lehajtott fejjel engedelmeskedett, engesztelően utána szólt: - Semmi baj, Oltalmazóm. De még nagyon sokat kell tanulnod. Ahhoz, hogy beteljesítsd önként vállalt sorsodat, s megtanuld használni az erődet, érdemes ellesned néhány trükköt. Beszélgess a Halálosztóimmal, akkor magadról is többet megtudhatsz.

Daneel bólintott és elhagyta a kis szobát, kilépve a hatalmas könyvtárba. Az teljesen üres volt, a kastély lakói a kora hajnali órákra jobb szórakozást is el tudtak képzelni a poros könyvek olvasásánál, a tévénézésnél vagy a zenehallgatásnál. Daneel innen is továbbállt, hogy megkeresse Avraamot és számon kérje rajta, mit művelt.  Meglepetésére már az ajtóban belébotlott.

-  Buffy, mi? – mondta és mellbe taszította a meglepett Halálosztót. – Alkonyattól pirkadatig? Vámpírok bálja?!

A háttérből Mekare Corvinus kissé bágyadt hangja hallatszott:

- Szürke. Nem zöld. Mond ez neked valamit?

Daneel elengedte a Halálosztót, értetlenül vállat vont és leviharzott a lépcsőn. A lépcső alján majdnem nekiütközött … Avraamnak.

- Teleportálni is tudunk? – kérdezte döbbenten. Látszott, hogy a másiknak erre nincs kész válasza, mégis feltűnt az arcán valami, ami jobb híján halvány félmosolynak nevezhető. De aztán az is elmúlt, s vonásai flegma, unott kifejezésbe rendeződtek.

- Felkelt a Nap – csak ennyit mondott.

- Igaz, hogy az árt nekünk? – kérdezte Daneel. Avraam szenvtelenül nézte.

- Próbáld ki, ha akarod.

„Látszom a tükörben, nem hat rám a kereszt és a szenteltvíz, ahogy a szívembe szúrt farúd sem tud megölni. Ez a napsugár-dolog ugyanolyan ostoba, gyerekes babona lesz” – gondolta Daneel. Átvágott az előcsarnokon, hogy kinyissa a roppant kaput.

Megfogta a nagy vaskilincset, de lenyomni már nem maradt ideje. Óriási erő repítette félre; mintha gránát robbant volna a talpa alatt. Elterült a márványpadlón, s felnézett a reá letekintő vámpír hercegnőre, ki csípőre tett kézzel állt, s tekintetéből újra düh sütött.

- Elment az eszed? – kérdezte a lány.

- Úgy néz ez ki, mint akinek valaha is volt? – kontrázott rá Avraam. Aztán Daneel tágra nyílt szeme láttára egy másik Avraam is lejött a lépcsőn. Mekare elértette a férfi reakcióját.

- Ő Fea, Avraam ikertestvére. Bátyjától eltérően az ő szeme nem zöld, hanem szürke.

Daneel felállt.

- Belőled egy is sok – mondta Avraamnak.

- Elég legyen! – csattant fel Mekare. – Gyere velem.

Választ sem várva megfordult és visszasietett a könyvtárba. Daneel követte.

- Személyesen foglak tanítani – mondta a lány. – Valamilyen oknál fogva a képességeid eltompultak, miután megkaptad a Sötét Ajándékot. Ha nem ismertem volna apádat, azt mondanám, nincs benned több… de ezt így nem vagyok hajlandó elhinni. Tanulni fogsz.

Egy asztalra és egy székre mutatott.

- Azt húzd oda és ülj le!

Daneel megtette, amit Mekare kért. A lány az egyik polchoz lépett, visszanézett a válla fölött, s ezúttal nem volt a tekintetében sem cinizmus sem harag.

- Igazából nagyon hálás vagyok érted, kedves Daneel. Készen állsz? A Corvinákkal fogjuk kezdeni…

Daneel Caleon, 2009.05.27.