- Soha, mondom: soha nem ugrottam egy v�mp�r�rt olyan gyorsan, mint most – hallatszott az egyik alak a tet�n. - Mi �t�tt bel�d? Ha megtal�ljuk, magam fogom megenni.
- F�j! – szaladt ki a sz�mon, majd elnevettem magam, mire Tara ahelyett, hogy letorkollt volna, hogy t�nkretettem a jelenet�t, ink�bb velem egy�tt nevetett.
- H�lgyek, �gy sosem lesz v�ge a napnak – cs�v�lta meg a fej�t Tim.
- Sajn�ljuk – nevett�nk r� is, mire Mere is r�kezdett �r�lten vihog� du�nkat l�tva.
- Rem�nytelenek. T�z perc sz�net – jelentette ki Tim, majd lemond� s�haj ut�n magunkra hagyott minket.