- Soha, mondom: soha nem ugrottam egy vámpírért olyan gyorsan, mint most – hallatszott az egyik alak a tetőn. - Mi ütött beléd? Ha megtaláljuk, magam fogom megenni.
- Fúj! – szaladt ki a számon, majd elnevettem magam, mire Tara ahelyett, hogy letorkollt volna, hogy tönkretettem a jelenetét, inkább velem együtt nevetett.
- Hölgyek, így sosem lesz vége a napnak – csóválta meg a fejét Tim.
- Sajnáljuk – nevettünk rá is, mire Mere is rákezdett őrülten vihogó duónkat látva.
- Reménytelenek. Tíz perc szünet – jelentette ki Tim, majd lemondó sóhaj után magunkra hagyott minket.