Ahogy az egyik lány felnézett a Santa Maria della Salute komor épületére, barátnője éppen berúgott egy színes ólomüveg-ablakot. Mindeközben villanás látszott, amit a harmadik alak pisztolyának torkolattüze okozott. A hangos dörrenés után, melyet mindhárman meghallottak, egy apró fémtárgy kellett volna, hogy a földre hulljon…
- Hogy működik ez az izé? – ütögettem a kezemben lévő fegyvert, remélve, hogy enged és hajlandó lesz végre kettéválni, de egyszerűen nem történt semmi sem.
- Mit csinálsz? – suttogta Tara, majd odalépett mellém és kikapta a kezemből a pisztolyt.
Próbálta feszegetni, ütögetni ő is, de minden hiába. Úgy tűnt, a technika ördöge ma jó alaposan megtréfál minket. Ekkor lépett elénk az egyik kellékes és kinyújtotta kezét a fegyverért, amit Tara vállat vonva át is adott. Abban a pillanatban halk kattanás hallatszott és a hangtompító, aminek már lassan két perce le kellett volna esnie, most hullott a földre.
- Hupszi – szaladt ki a számon.
- Jellemző – érkezett a reakció Merétől is.
- Hé, ez most nem az én hibám volt! – emeltem fel a kezem védekezőn. – Arról volt szó, hogy a kellékekkel nem lesz gondunk. Honnan sejthettem volna, hogy ők sem értenek hozzá? Már bocsi – vigyorogtam a dühös férfira mellettünk.
- No comment… - hallottam Tarát.
- Na kösz…