A f�ld�n fekv� fi� meglepetten pislogott a d�h�dt, s�t�tsz�ke l�nyra, aki rajta hasalt, jobb karj�t a tork�nak nyomta, bal kez�t pedig �k�lbe szor�totta k�szen arra, hogy les�jtson. Aurius a zajra lust�n megfordult �s k�rd�n n�zett a l�nyra.
- Nem hagyt�l el valamit?
- Nem. Mit?
- Jaj, a k�sed! – hallatszott a h�tt�rb�l az egyik kell�kes hangja, mire a l�ny felpattant �s ment is az eszk�z�rt.
- Nem esett nehez�re itt hagyni t�ged – vigyorodott el Aurius, majd Estel lesajn�l� arc�t l�tva el is nevette mag�t.