- Valaki van a tetőn - jelentette ki Tara, miközben feszülten figyelte a Hold által lágyan megvilágított kámzsás alakot.

- Tudom - bólintott Mere. - Már csak az a kérdés, hogy ki az, és miért háborgatja Daneelt párizsi kastélyomban?

- Valóban, az Oltalmazó ablaka felé tart - mondta Nore. Az alak nesztelenül osont a tetőgerincen, majd a szemük láttára botlott meg, s kezeivel csapkodva sikerült visszanyernie egyensúlyát.

- Kétségkívül Felegár az - mondta Tara. - De mit akar Daneeltől, és miért nem valamilyen hagyományosabb útvonalon próbálkozik?

- Tilosban jár - felelte Mere.

- Még ilyet! - szörnyülködött Nore. - Vajon kitől tanulhatta...?

- Vajon kitől? - kérdezett vissza a másik két lány egyszerre, és ezen mindhárman hangosan nevettek.

- Ideje aludni térni - ásított Tara. - Holnap találkozunk?

- Elvileg igen, de majd küldök nektek hollót.

Nore még egyszer felnézett a tetőn mászó alakra, aki éppen akkor ért Daneel ablakához és dühösen rángatta a szárnyakat.

- Befelé nyílik, barátom - suttogta, aztán elfordult, hogy elterelje gondolatait a varázslóról.

- És ezt te honnan tudod? – vigyorgott rá Tara.

- Jogos kérdés… Honnan tudom?

- Az írót kérdezd! – emelte fel kezeit védekezőn Mekare, majd mindhárman az illetékes keresésére indultak.