Daneel m�r messzir�l meghallotta a k�zeled� l�pteket. Az ablakot szok�sa szerint nyitva hagyta, de a huzat behajtotta, �gy kicsit megszorult a leveg�. A f�rfi �bren volt, mostan�ban ink�bb d�lut�n aludt, s csak nemr�g kelt. �lmosan pislogva �lt az �gy�n, a s�t�t szob�ban, amikor a j�vev�ny az ablakhoz �rt �s t�bb�-kev�sb� halkan matatni kezdett rajta. Percek teltek �gy el, v�g�l a k�mzs�s alak f�radtan nekit�maszkodott az ablaksz�rnyaknak... �s abban a pillanatban �les sikolyt hallatva, fejjel el�re bezuhant a szob�ba.

- Megism�teln�d ezt a kedvem�rt? - k�rdezte Daneel, de �gy nevetett, hogy az idegen nem �rtett bel�le semmit. Ink�bb felt�p�szkodott, �s h�trahajtotta csukly�j�t.

- Feleg�r - �dv�z�lte Daneel minden meglep�d�s n�lk�l. - Mire v�ljem l�togat�sodat e k�sei �r�n?

A var�zsl� megragadta a v�ll�t �s elkeseredetten h�r�gte:

- Nindzs�k!

A v�mp�r ahelyett, hogy r�szv�ttel n�zte volna, elnevette mag�t, mire a szerencs�tlen var�zsl� fancsali �br�zattal megr�zta a fej�t.

- K�pzelem mi lett volna, ha nem te �rod ezt a r�szt…