- Milyen med�l? - t�n�d�tt Tara.

- �n met�lt �rtettem - mondta Norema. - De lehetett „meg�ll” is. Vagy „meg�llj!”.

- Esetleg „eg�ll”. - Mere d�h�sen n�zett a m�g�tt�k csivitel� turist�kra. - A saj�t hangomat alig hallom ezekt�l!

- „Eg�ll” - �zlelgette a sz�t Tara. - Nem, szerintem akkor m�r ink�bb „ped�l”.

- Ped�l... nem, ennek semmi �rtelme. Ink�bb met�n?

- Igen, az sokkal logikusabb, kedves Nore - Mere hangja nem is lehetett volna metsz�bb. - �s ha annyit mondott, hogy „net�n”..., vagy „et�n”?

- Vagy „szed�n”. Tal�n fel akarta aj�nlani az aut�j�t az �let��rt cser�be...

Tara csillog� szemekkel v�gott k�zbe.

- Az�rt ilyen asszoci�ci�kat sem hallhatunk mindennap.

- Az�rt nekem m�g mindig a venezuelai sz�rmaz�s� izraelita nindzsa a kedvencem – vigyorgott Norema, majd meglepetten pislogott Mekar�ra, aki az el�bb haj�tott fel� egy m�anyag t�rt.

- Az m�g csak most j�nne! Add vissza a sz�veg-r�szem!

- Fel�lem a k�sed is visszakaphatod.

Bizony�t�sk�ppen a l�ny felkapta a f�ldr�l a kell�ket �s bar�tn�je fel� haj�totta. Mekare kit�rt el�le, hogy a k�vetkez� pillanatban egy kell�kest tal�ljon fejbe vele. Szitkoz�d�s �s ki�ltoz�s hallatszott a kamer�k m�g�l, mire a h�rom l�ny, nevet�s�ket visszafojtva a lef�radt rendez� fel� fordult.

- Lehet, hogy sz�netet k�ne tartanunk?

Csak egy gyenge b�lint�s �rkezett v�laszk�nt, majd az er�s�d� csatazajt hallva a h�lgyek menek�l�re fogt�k a dolgot.