Egy k�l�nleges kar�csony

Mere, Nore �s Tara... mindh�rman j�rtak m�r Velenc�ben; de eg�szen m�s k�r�lm�nyek k�z�tt, mint most. Ez�ttal a Caleon-vill�ba �rkeztek, amit eddig csak Mekare Corvinus l�tott. Daneel meg is adta a m�dj�t, hogy leny�g�zze l�togat�it. �jjel �rkeztek, holdf�nyn�l, gondol�n siklottak az �p�let fel� egy keskeny csatorn�n �t, amely a sz�les Canal Grande-be torkollt. A matr�z, aki a d�szes cs�nakot ir�ny�totta, er�teljes, mondhatni tagbaszakadt f�rfi volt b�szke, nemes von�sokkal. Camello n�ven mutatkozott be, s a hossz�, sz�ke haja �ltal f�lig takart fekete szemek �gy tekintettek a l�nyokra, hogy azoknak �nk�ntelen�l is a farkasok jutottak r�la az esz�kbe. Tara �rdekl�dve pillantott vissza r�.

- Lycan - suttogta. - Daneel szolg�lat�ban �ll egy lycan harcos.

- Err�l hogy nem tudt�l eddig? - k�rdezte Nore.

- �n tudtam - vont v�llat Mere. - Daneel megmentette az �let�t. Megtisztel�, hogy � a mi k�s�r�nk.

- Mert te mindent tudsz - duzzogott Nore. - Mi lenne, ha ezent�l az �sszes �rdekes dologba beavatn�l benn�nket?

- Ha �gy tenn�k, dr�ga Nore, eg�sz napom m�sb�l sem �llna, mint hogy pletyk�kat fecsegek. Te sem �lvezn�d, hidd el.

- A Ca’d’Oro! - mutatott korm�nyosuk egy �p�letre, ami csillog� sz�ps�g�vel ragyogott ki a t�bbi �p�let k�z�l. - Az Aranyh�z.

- Ide j�tt�nk? - �rdekl�d�tt Tara.

Nore v�laszra nyitotta sz�j�t, de azt�n ink�bb csendben maradt. Nesztelen�l siklottak tov�bb. Tara a l�b�val igazgatta b�r�ndj�t.

- Errefel� �lte meg Vanessa a l�zad� lycan herceget, ugye?

- Igen, el�tt�nk, a Rialto-h�d alatt - felelte Mere. - Hamarosan mi is �thaladunk ott.

- Sose cs�ptem a st�lus�t, de az�rt nem kellett volna �gy v�geznie - merengett Nore.

- L�m, a hal�l nem v�logat. Mindenkihez ell�togat - szavalta Tara.

- Hallottam m�r vid�mabb kar�csonyi t�m�t is - �gy Mere. - B�r r�mnek nem rossz.

- Meg�rkezt�nk - sz�lalt meg ekkor a f�rfi, aki id�ig vezette �ket. A hangja er�s �s nyers volt, de nem bar�ts�gtalan. Ez volt a harmadik eset, hogy megsz�lalt, ami�ta fogadta �ket a Marco Polo rep�l�t�ren. A sz�kszav�s�g�r�l mutatott k�pet most sem t�rte meg.

Az �p�let, mely el�tt meg�lltak, nem volt felt�n�en hivalkod�, noha a gazdags�g l�tszat�t sem ker�lhette el v�sett m�rv�nyoszlopaival, aranyozott bolt�v�vel. L�gies k�nnyedts�g �radt bel�le, mintha el k�v�nna szakadni a f�ldt�l.

Kil�ptek a gondol�b�l a keskeny, mozaikokkal kik�vezett j�rd�ra. Az �p�let s�lyos vaskapuja kiny�lt, a felt�rul� r�sben Daneel t�nt el�. Mosolyogva �dv�z�lte �ket, majd sz�les gesztussal invit�lta beljebb a h�rmakat.

M�g a v�g�n lever valamit, gondolta Nore.

Bel�ptek a kapun. Hossz�, keskeny folyos�ra jutottak, melyet rejtett l�mp�k f�nye vil�g�tott be halv�nyan, kellemes �s sejtelmes f�lhom�lyba burkolva �ket. A folyos�t f�mbet�tekkel d�sz�tett fa intarzia bor�totta, s k�tfel�l sorra ny�ltak az ajt�k. Mag�t a folyos�t k�tsz�rny�, elef�ntcsont-feh�r kapu z�rta le. Daneel erre h�vta �ket, mik�zben k�t kifog�stalanul �lt�z�tt lak�j leseg�tette a l�togat�kr�l a kab�tot.

- Hopp, ez maradjon a hely�n - sz�lt Daneel �s elkapott egy krist�lyv�z�t, amit Nore a k�ny�k�vel vert le egy kis polcr�l.

- Azannya - mondta Tara. - El sem hinn�m, ha nem l�ttam volna.

K�vett�k a v�mp�rt. T�gas csarnokba jutottak, igazi t�ncterembe, amelynek k�zep�n sz�les l�pcs�sor emelkedett, hogy k�tfel� futva vezessen az emeletre. A terem kupol�ja csupa �veg, ezen kereszt�l ezernyi csillag f�nye t�z�tt be, s csillant szemet gy�ny�rk�dtet�en a falakon fut� aranyozott tel�reken.

Nore �s Tara �lm�lkodva forgol�dtak, m�g Mere - aki m�r j�rt itt - mag�ban mulatott.

- Mesesz�p - suttogta Nore.

- Menj�nk fel - javasolta Daneel. - A f�t az egyik nagyobb szob�ban �ll�tottam fel. Eg�sz d�lut�n ezzel voltam elfoglalva. Oh, �vatosan - tette hozz�, mert Tara megbotlott az egyik l�pcs�fokban, s egyens�ly�t kereste, mik�zben sorra harapta el az esz�be jut� k�romkod�sokat.

Az emeleten a f�rfi hanyagul mutatott k�rbe �s megnevezte a lakoszt�lyokat, ahol pihenni fognak.

- Mutasd azt a f�t - k�rte Nore �s mosolygott. Pogy�sz�ban ott lapult a pisztoly, amit egy Louis Beaumont nev� fiatalember s�t�tt el egyszer Richelieu b�borosra. Tudta, hogy Daneel bolondul a l�fegyverek�rt, �s rem�lte, hogy ez az aj�nd�k kell�k�ppen fel fogja vid�tani. Nem veszett m�g a m�lt k�d�be Vanessa hal�la, sz�ks�g volt mindenre, ami elterelhette r�la a figyelmet. Mer�nek egy bakelitlemezt hozott, amit maga Elvis dedik�lt n�h�ny liverpooli fiatalembernek, akik gombaszer� frizur�jukkal �pp akkor bontogatt�k sz�rnyaikat. Tara sz�m�ra egy amulettet k�sz�tett, ami a s�t�tben kellemes, halv�ny f�nyt �rasztott.

Ami Mer�t illeti, � is hozott n�h�ny aj�nd�kot. Nor�nak egy ez�st�sen csillog� selyemkimon�t, aminek �ra kisebb �llamok k�lts�gvet�s�t fedezte volna. Tara k�l�nleges �kk�vet kap majd, egy v�rv�r�s rubint platinafonatba foglalva. Daneel pedig egy biztons�gi kamera �ltal r�gz�tett felv�telt, amely meg�r�k�tette, hogyan t�ncolt �t Domenico Caleon a loire-v�lgyi kast�ly mozg�s�rz�kel� detektorai �s l�zersoromp�i k�z�tt.

Tara aj�nd�kai k�z�tt vastag, bund�k voltak; h�p�rducok pr�mjei. Napokig gy�jt�gette a hozz�val�kat Szib�ria zord b�rcei k�z�tt a gy�ny�r� �llatok elhagyott odvaib�l, s amikor ezzel k�szen lett, K�na legh�resebb mestereihez utazott, hogy elk�sz�ttesse a pr�meket.

�s Daneel? Mer�nek damaszkuszi ac�lb�l k�sz�tett jap�n katan�t szerzett, amit maga Sun Tzu forgatott. Nore pergamenekb�l �ssze�ll�tott var�zsk�nyvet kap (a legenda szerint kelta druid�k �rt�k). Ennek eredet�t nem tudta sz�z sz�zal�kosan ellen�rizni, de a k�tet k�zepe t�j�n megtal�lta Stonehenge korabeli tervrajzait �s jegyzeteit, �s ezek az�rt el�g meggy�z�ek voltak. Tar�nak saj�t kez�leg festett egy gy�ny�r� festm�nyt, amely vadra les� farkasokat �br�zolt egy erd�vel k�r�lvett mez�n. Tudta, hogy ezzel �j oldal�t leplezi le, �m az igazs�ghoz hozz�tartozott, hogy a Caleonok mindig is ismertek voltak It�lia �szaki r�sz�n a m�v�szetek szenved�lyes szeretet�r�l.

Hamarosan fel�rtek a feny�f�hoz, amit Tara �s Nore, kik valahogy �sszeakadtak, kis h�j�n fel is bor�tottak. Daneel �s Mere egy�ttesen f�kezt�k meg a d�lni k�sz�l� k�zel h�romm�teres, pomp�s illatot �raszt� f�t.

- Ilyen nincs - mondta Nore. - �letemben nem volt ennyi balesetem.

- Ne okold magad - tan�csolta Mere. Azt�n kicsit h�tr�bb h�z�dott, hogy hirtelen t�madt �rz�s�t azonos�tsa.

- Mi az? - k�rdezte Daneel.

- V�mp�r. El�g er�s �s nincsen messze.

- Mit �rtesz azalatt, hogy er�s? - k�rdezte Tara.

- Tal�n megvan �gy... n�gysz�z �ves.

B�lintottak, viszonylag �rdektelen�l v�ve tudom�sat Mere �szrev�tel�r�l. N�gysz�z �ves? Tal�n m�g Daneel is elb�nna vele, ha valamilyen csoda folyt�n ide tartana �s ellens�gesek lenn�nek a sz�nd�kai. De ki tudja, tal�n itt is �l Velenc�ben. K�r r� t�bb sz�t vesztegetni.

Daneel a sz�pen ter�tett asztalhoz vezette �ket, melyen m�r gazdagon illatoztak a csod�latos fog�sok. Helyet foglaltak mind a n�gyen, �s csevegve l�ttak neki a falatoz�snak. Pontosabban Tara �s Norema evett, ut�bbi geszteny�vel t�lt�tt pulyk�t, m�g a lycan egy enyh�n �ts�t�tt oldalast k�stolgatott. A m�sik kett� �bl�s, vastag fal�, s�t�tk�k �vegkup�t kapott, a v�r�s folyad�k diszkr�ten csillogott benne. Norem�nak pedig poros palackot hoztak, d�szes, aranyozott cimk�j�t szinte provokat�v m�don bor�totta a nemespen�sz. Les�p�rte r�la �s elolvasta.

- A fene - szaladt ki a sz�j�n. - Nem t�lz�s ez egy kicsit?

Tara �thajolt, hogy jobban l�ssa.

- Ezerh�tsz�znyolcvankett� - mormolta.

- K�tsz�z �ves bor... j� ez m�g egy�ltal�n? - n�zett gyanakodva Nore, mik�zben Daneel kir�ntotta a dug�t a palackb�l. A l�ny teste megfesz�lt, k�szen arra, hogy el�re vet�dve kapja el az �veget, ha net�n Daneel el tal�ln� ejteni. Helyette � sodorta le desszertvill�j�t a f�ldre, �s ahogy lehajolt �rte, �tr�gta az asztal m�sik oldal�ra. Bossz�san egyenesedett fel, de ett�l a mozdulatt�l meg a tark�j�t v�gta be az asztal lapj�ba. - A fene - ism�telte �s m�gia�szlel� var�zslatot mormogott. Ha ez valamif�le rossz vicc �s Daneel ront�st hozott r�, akkor a v�mp�r m�ris kereshet mag�nak egy hangulatos kan�list, ahol l�ngol� test�t elolthatja majd!

Nem tal�lt semmit, �s ett�l kiss� megnyugodott.

Daneel t�lt�tt neki, �s folytatt�k a cseveg�st mindenf�le hasznos �s �rdekes, vagy �ppen izgalmas �s teljesen haszontalan dolgokr�l. Azt�n Mere vend�gl�t�jukra n�zett �s elmosolyodott.

- Bejutott az �p�letbe - mondta.

- A v�mp�r, akir�l besz�lt�l? Hogy a csod�ba?

- Beengedt�k a kapun - felelte nyugodtan Mere. - Ez tetszik.

�s m�r hallott�k is... a felfel� tart�, szinte d�b�rg� l�pteket, a bossz�s d�rm�g�st, �s a hangot, ahogy az idegen a ruh�j�t csapkodja.

Nore �s Tara k�rd�n n�ztek Daneelre, aki v�aszul tehetetlen�l t�rta sz�t a karj�t. A lycan megnyalta az ajk�t.

- Harc lesz? - k�rdezte. Mere alig �szrevehet�en megr�zta a fej�t.

- Ma, ebben a h�zban nem - jelentette ki. - Ha �rtani akar nek�k, azonnal meg�l�m.

A l�ptek zaja elhalt a szoba ajtaja el�tt. A kilincs megcsikordult, lassan elfordult. Ny�lt az ajt�, el�bb h�rom centire, majd �tre, t�zre. Daneel fel�llt, vend�gei letett�k a kez�kben tartott ev�eszk�z�ket. Egyed�l Mere emelte �jra a sz�j�hoz a kup�t �s �lvezettel kortyolt bel�le. Tara l�tta, amint egyetlen v�rcsepp kezd g�rd�lni lefel� az ajka ment�n, azt�n a l�ny finom mozdulattal felitatta azt egy szalv�t�val.

Az ajt�ban hatalmas termet�, szinte medveszer� f�rfi �llt. Vastag, barna b�rcsizm�t viselt, test�t neh�z kab�t fedte. Bal kez�ben �zott, fekete kucsm�t szorongatott, jobbj�val fel�ll�, fekete �st�k�be t�rt. �ll�s vastag borosta, arc�t egyenletesen ny�rt k�rszak�ll fedte. Egyenesen Daneel szem�be n�zett �s m�ly, der�s hangon ennyit mondott:

- �dv a h�z ur�nak! Anatolij Caleon vagyok.

***

Ha l�tezik olyan pillanat, amit �rdemes meg�r�k�teni, nos: ez az. Daneel az asztal egyik oldal�n �ll �s lassan elt�tja a sz�j�t, amelyb�l kivillannak hossz� szemfogai. Mellette Mere �l, egyenes tart�ssal, arc�r�l semmif�le �rzelmet nem lehet leolvasni. Tara szeme elkerekedik, ny�ltan mustr�lgatja a j�vev�nyt. Nore pedig eltolja mag�t�l a t�lat, amib�l addig falatozott, mert kezeivel megkapaszkodik egy pillanatra az asztal sz�l�be.

A pillanat m�sodpercekk� ny�lik. V�g�l Tara vihogni kezd, mert a fesz�lts�g komikus �rz�seket csal felsz�nre bel�le. Ez megt�ri a var�zst. A v�szonra k�v�nkoz� pillanat megt�rik.

***

- Anatolij - mondta Daneel.

- Igen.

- Caleon.

- Igen.

- Anatolij.

- Igen.

- Caleon.

- Igen.

- Anato...

- Nem hagyn�tok abba? - k�rdezte Norema.

- Nekem nincsen ilyen nev� testv�rem - pr�b�lkozott Daneel.

- N�gysz�z �ves - eml�keztette Mere. - Legal�bb.

- N�gysz�zharminckett� - b�lintott az idegen elismer�en.

- Vagyis... - sz�molt vissza Daneel - vagyis... akkor sz�lett�l, amikor Lorenzo.

- Akkor �letben hagyjuk? - k�rdezte Tara.

- Te lenn�l Lorenzo Caleon? - l�pett k�zelebb hozz� Daneel.

- �gy �ll a helyzet.

- Igazat mond - v�gott k�zbe Nore n�mileg csod�lkozva, miut�n csendben elv�gzett egy elmef�rk�sz� var�zslatot.

Mere kutat�an n�zett Daneelre.

- Ez azt jelenti, amire gondolok?

- Elvileg igen - b�lintott Daneel. - � jelenleg a Caleon-h�z feje.

- M�g csak az k�ne - nevetett... Lorenzo? Anatolij? Tal�n � sem tudta m�r megmondani. - Csak beugrottam, hogy �dv�z�ljem a h�res Daneelt �s a Sz�vets�g tagjait. Ahogy v�ge az �nnepeknek, h�zok vissza Szentp�terv�rra.

- H�zol vissza? - k�rdezte Mere h�v�sen.

- Ez azt jelenti...

- Tudom, mit jelent.

- Huh� - nevetett fel Tara. Lorenzo p�r m�sodpercig hallgatott, majd hars�nyan k�z�lte:

- Tetszetek nekem.

Ezzel le�lt az asztalhoz, felvette Daneel kup�j�t, ki�r�tette, majd a neh�z, k�k �veget hanyag mozdulattal a h�ta m�g� dobta. Az �veg sz�trobbant a falon �s beter�tette szil�nkokkal a padl�t.

Mere kim�rt mozulattal tette le saj�t kup�j�t, olyan finoman, hogy m�g csak hangot sem adott ki, ahogyan a kupa talpa az asztal lapj�val �rintkezett.

Besz�lgetni kezdtek. Daneelnek rengeteg k�rd�se volt, amit Anatolij, aki k�rte, hogy ink�bb �gy nvezz�k, k�szs�gesen meg is v�laszolt. Igen, fiatalon Oroszorsz�gba v�ndorolt. Igen, kalandv�gyb�l. Nem, nem k�ldet�st hajtott v�gre. Igen, Szentp�terv�rott kapta el a v�mp�r �s tette �t is olyann�. Igen, bujdosni kezdett �s �gy d�nt�tt, nem fedi fel csal�dja el�tt, mi t�rt�nt. Nem, nem volt ott Raszputyin meg�l�s�n�l. Igen, az�rt j�tt, mert megtudta, hogy Daneel is v�mp�rr� lett �s kiv�ncsi a r�szletekre. Nem, nem �hajt r�szt venni semmif�le Sz�vets�gben. Nem, a haja val�j�ban nem fekete, csak festi. Igen, �ri�si birtoka van Oroszorsz�gban, �s igen, csak ez �rdekli. Igen, marad m�g n�h�ny napig.

Ezut�n Anatolij meghajolt �s kimentette mag�t.

- Nem az�rt vagytok itt, hogy a fecseg�semet hallgass�tok eg�sz este - mondta. - �gy v�lem, az a sok aj�nd�k m�g mind kibont�sra v�r.

Mer�re n�zett, s ez�ttal - tal�n el�sz�r - nem csillant g�ny a tekintet�ben. �szinte, tiszta n�z�s volt, s a szemek valamik�ppen Domenico�ra eml�keztett�k a l�nyt. Anatolij m�lyen meghajolt, jobb k�zfej�t egy pillanatra az ajk�hoz, majd homlok�hoz emelte. A l�ny szinte csod�lkozva vette tudom�sul, hogy megkedvelte a hars�ny f�rfit.

Amikor v�gre n�gyesben maradtak, Nore Daneel fel� fordult.

- �rulj el nekem valamit. Eg�sz este sorra t�rt�ntek a k�l�n�s �s megmagyar�zhatatlan balesetek... apr�s�gok csup�n, m�gis tudni szeretn�m, van-e valamilyen kifejezett oka ennek?

- Persze hogy van - mondta Daneel �s l�tta, amint Mere elfojt egy mosolyt.

- �s mi volna az?

- A Caleon-villa... inog.

- Mi...? - k�rdezte Tara.

- Nincsen szil�rd alapja. Egy haj�ra �p�lt. Ringat�zik. Nagyon-nagyon l�gyan, de az egyens�ly�rz�ket cs�y�n megzavarja.

- Akkor h�t ez�rt... - mondta Nore �s el�gedettnek t�nt. Azt�n r�j�tt m�g valamire. - Ez�rt b�n�zol annyit a... sz�razf�ld�n, igaz?

- Igen. A szervezetem ehhez szokott hozz�. Ha valami t�l szil�rd, nos... az kiss� elbizonytalan�t.

- Senki nem akar itt aj�nd�kot bontogatni? - k�rdezte Mere.

K�nnyed, �nfeledt nevet�s volt erre a v�lasz, majd a n�gy j�bar�t otthagyta az asztalt. A nagy fa t�v�ben h�vogat�an v�rakoztak a sz�pen becsomagolt dobozok. Vastag, barna perzsasz�nyeg k�vetelte, hogy heveredjenek le r�, ott bontogass�k ki �ket. �gy is tettek, s hamarosan a szeretet, a nevet�s, a felszabadult boldogs�g �r�i k�vetkeztek.

Mere, Nore, Tara: Boldog Kar�csonyt! J

Daneel, 2010. december 24.