Az orosz meló

Mindenkivel előfordulhat, hogy cselekedetei nem egészen úgy alakulnak, ahogyan előzőleg kitervelte őket. Jó példa erre Daneel. Mi is történt a legutóbbi küldetésen? Kész volt rá, hogy betörjön Franciaország egyik legjobban őrzött kastélyába, hogy megszerezze onnét a térképeket, amelyek egy ausztrál boszorkány tartózkodási helyére utaltak. Erre mi történt? Belelépett egy, a várfal mellett felejtett vödörbe. A vödör frissen kifogott halakkal volt tele. Daneel elvesztette egyensúlyát, s miközben cipője megszorult a vasholmi alján, fejjel előre alázuhant a fal melletti hosszú lépcsősorra, mely a domb tetejéről vezetett a városba. A felfelé tartó halász, aki időközben észrevette mulasztását, épp csak félre tudott ugrani az ordítva-csörömpölve lefelé guruló vámpír elől.

Most azonban, Szentpétervár havas szívében nem engedhetett meg magának hasonló hibákat. Avraam itt volt vele, nemkülönben Mekare és Norema is. Ha elszúrja a küldetést, Felegár soha nem változik vissza, hanem örökre a mókus testében ragad.

- Megérdemli egyáltalán, hogy megmentsük? - kérdezte Nore, miközben a tetőn araszoltak, hogy bejussanak a nekromanta házába, aki varázslatával kitépte Felegár lelkét a testéből, hogy a szánalomra méltó kisállat testébe börtönözze.

- Semmiképpen - felelte Mere. - De hát ő olyan, mintha a bátyánk lenne, nem? Azért szabadítjuk ki, mert szeretjük.

Avraam morgott erre valamit, amit senki nem értett, és jelentését jobbnak is látták nem firtatni.

Daneel ezt a pillanatot választotta, hogy megcsússzon, és néhány cserepet magával sodorva halk, meglepett kiáltással eltűnjön a mélyben.

- Láttátok ezt? - kérdezte Nore fásultan.

- Nem értem, hogyan tudott ezen átesni - fogta meg Avraam a széles ereszcsatornát, ami fölött mintegy kerítésként volt kifeszítve az erős sodronyból készített villámhárító. - Esküszöm, néha az az érzésem, hogy direkt csinálja ezt.

- Viszont... bármennyire furcsán hangozzék is, megtalálta a célravezető megoldást.

- Mire gondolsz?

- Nézzétek. Ő már a belső udvaron van, ahonnét könnyebben bejuthat. És mi? Itt fenn rostokolunk a kémény előtt, ami azon túl, hogy szűkebbnek bizonyult a kelleténél, még füstöt is ereget. Miért is egyeztem én bele, hogy tél közepén itt próbáljunk bemászni? Mint négy őrült mikulás, akik ajándékot hoztak a gyerekeknek.

- Ami engem illet, ezúttal virgáccsal készültem - felelte Nore, kerülve barátnője szemrehányó tekintetét. - És a kémény igenis jó ötlet volt. Ki gondolta volna, hogy a nekromanta befűt? Tudtommal ezek a hideg és sötét helyeket kedvelik. De persze, szúrj csak le. Prasztyítye, bocsánat, hogy élek.

- Te tudsz oroszul? - nézett Avraam, és kis híján ő is leesett.

- Felkészültem - bólintott Nore.

- Okos - jegyezte meg békülékeny hangon Mere és elmosolyodott. A varázslónő hálásan nézett vissza rá.

- Szpaszíba, Mere.

- Nyizasto, Nore.

- Ha befejeztétek, talán megnézhetnénk, él-e még - ajánlotta Avraam. Ebben maradtak.

***

A házban meglehetősen sötét volt. Daneelnek, miután örömmel nyugtázta, hogy a magas hó felfogta esését, nem okozott különösebb nehézséget, hogy bejusson, ehhez csupán az egyik ablaktáblát kellett felfeszítenie. Magabiztos vigyorral hatolt keresztül a konyhán, megtörve vagy fél tucat riasztó- és védővarázst, melynek köszönhetően két percen belül az épület teljes személyzete teljes fegyverzetben várakozott, míg a ház ura szörnyűséges átkok szórásához készülődött.

Mere érte be először.

- Elment az eszed? - suttogta. - Már tudják, hogy itt vagyunk.

- Akkor a mókusnak annyi - felelte dühösen Daneel. - Hogyan fogjuk így ellopni a varázslatot, ami ezt az egészet visszacsinálja?

- Erre már nincs mód. Rá kell vennünk a mekromantát, hogy tegye ő meg.

- Az menni fog - mondta a háttérben Avraam.

***

A következő fél órát felesleges részletezni. Tűzabdák repkedése töltötte ki; kardok csendülése, ahogyan a pengeélek szikrázva elcsúsztak egymáson; AK 47-es kalasnyikovokból leadott rövid sorozatok; ordítás és sikoltás, egyszóval minden olyan zaj, ami egy kiadós összecsapáshoz hozzátartozik. Mere varázslatokkal tisztogatta az utat maga előtt, miközben kezeiben megvillantak tőrei, s amerre járt, a védekezők sorra lehanyatlottak. Daneel és Avraam forgószélként dühöngött, természetfeletti képességei segítségével verve vissza az őrök hadának támadásait. Norema eközben az árnyak között rejtőzködve külön úton járt. Ő a nekromantát kereste, mert végső soron csak ez számított, és tudta, hogy ha megtalálja, szüksége lesz minden erejére.

***

A mókus a terráriumban ült és egy szem mogyorót rágcsált, miközben TV-t nézett egy kis készüléken, ami nemrég még tízszer akkora volt. Drake Orionis elnyűtt arccal hajolt fölé.

- Jól vagy, fiam? - kérdezte. A háta mögül zajt hallott. A test adta ki magából. A test, amit le kellett kötözni, mert újdonsült tulajdonosa mindenáron fára akart mászni vele olyan módszerekkel, amelyekre ez a konstrukció enyhén szólva képtelen volt.

- Lányok, remélem sikerrel jártok - sóhajtotta Drake. Persze, nem lesz baj. Hiszen ott van velük Avraam és Daneel...

***

- Kigyulladtam! - sikoltotta Daneel. Az egyik földszinti szoba közepén tántorgott és csapkodta magát, miközben egy tűzvarázsló gonosz kacajjal zúdtotta rá a forró hullámokat.

- Jövök! - harsogta Avraam, de futás közben beleakadt a lába egy kábelbe, mely alattomosan kígyózott a földön. Az egyensúlyát ugyan nem vesztette el, de egy kenyérpirító alig centikkel zúgott el a füle mellett és csörömpölve landolt a megvadult vámpír lábai előtt.

Daneel közben elkapta a mágust és halálos ölelésbe zárta. A lángok még csak a ruháját borították be, de tudta, hamarosan elérik az arcát és a haját is.

A hajam... a hajam...

- Minden rendben - nevetett Avraam és hatalmas dézsát tartott a kezében. - Ez most hideg lesz!

Ezzel az összes vizet Daneelre zúdította, jó közel lépve, hogy egyetlen csepp se vesszen kárba.

A kenyérpirító halkan felszikrázott, majd ívet húzott a két vámpír között. Egy pillanatra nappali világosság támadt, a rögtönzött villám fénye bevilágította a szobát. Aztán a két férfi rángatózva összeesett, s Avraam utolsó gondolata, mielőtt elveszítette volna az eszméletét, ez volt:

Hogy lehet a hülyeség ennyire ragadós?

***

Mekare a halál táncát járta. Sajnálta ellenfeleit, hiszen tudta, hogy a mozdulatokat először és utoljára látják. Ezeknek itt nem adatott meg, hogy tanuljanak a hibáikból. Meg kell érteniük, hogy nem a fegyver a lényeg, hanem az, aki azt használja. Így vált veszélyesebbé a tőr mint a lőfegyver vagy kard, esetleg mágia vagy évtizedek alatt tökélyre fejlesztett harcművészet.

A halál tánca ellen nem volt bevethető taktika; egyedül attól függött minden, hogy akadt-e jobb táncos. E tekintetben azonban kijelenthetjük, hogy nem akadt senki, aki ezen a napon Mekare Corvinust legyőzhette volna.

Tőrei tisztán csillogtak. Hát persze, hiszen ugyanazzal a mozdulattal törölte azokat ellenfelei ruhájába, mint amelyikkel megölte őket.

***

Norema szemben állt a nekromantával. Az keményebb volt, mint hitte volna. Nagyon dühödten harcolt, és a lány tudta, ha hibázik, még rosszabbul járhat, mint Felegár. Itt nem akadt más lehetőség, mint kimeríteni az ellenfelet, hogy aztán foglyul lehessen ejteni. Ez volt a nemes cél, bármennyire is egyértelműnek tűnt, amikor Drake házában járt, hogy Felegár élvezi kötelezettségektől mentes mókus-életét.

Sejtette, hogy Mere szándékosan hagyta rá, hogy ezt a feladatot elvégezze. Ezzel fejezte ki iránta való bizalmát és tiszteletét. És bár a varázspárbaj elhúzódott egy ideig, Norema végül nem vallott kudarcot.

***

Négy óra telt el azóta, hogy Daneel leesett a tetőről. A nekromanta készségesen engedelmeskedett, főleg, miután a két szénné alázott vámpír, Daneel és Avraam megérkezett. Látszott rajtuk, hogy a legkisebb ellenállásra is el fog szakadni náluk a cérna, s gondolkodás nélkül széttépik, ha nem áll kötélnek. Így aztán megszüntette a rontást. Perceken belül megérkezett Drake Orionis örömittas üzenete. Akkor Mere, mert nem tehetett mást, megölte a nekromantát.

- Itt végeztünk - mondta, és miközben elhagyta a házat, intett, hogy kövessék. Odakint a hóban aztán megállt, még egyszer visszafordult a ház felé, úgy suttogta halkan, nyugodtan: - Daszvidánya!

2010. december 6.