12
2010.01.21. 19:13
Daneel már messziről meghallotta a közeledő lépteket. Az ablakot szokása szerint nyitva hagyta, de a huzat behajtotta, így kicsit megszorult a levegő. A férfi ébren volt, mostanában inkább délután aludt, s csak nemrég kelt. Álmosan pislogva ült az ágyán, a sötét szobában, amikor a jövevény az ablakhoz ért és többé-kevésbé halkan matatni kezdett rajta. Percek teltek így el, végül a kámzsás alak fáradtan nekitámaszkodott az ablakszárnyaknak... és abban a pillanatban éles sikolyt hallatva, fejjel előre bezuhant a szobába.
- Megismételnéd ezt a kedvemért? - kérdezte Daneel, de úgy nevetett, hogy az idegen nem értett belőle semmit. Inkább feltápászkodott, és hátrahajtotta csuklyáját.
- Felegár - üdvözölte Daneel minden meglepődés nélkül. - Mire véljem látogatásodat e kései órán?
A varázsló megragadta a vállát és elkeseredetten hörögte:
- Nindzsák!
A vámpír ahelyett, hogy részvéttel nézte volna, elnevette magát, mire a szerencsétlen varázsló fancsali ábrázattal megrázta a fejét.
- Képzelem mi lett volna, ha nem te írod ezt a részt…
|